Egy szász kisebbségi politikus az egységes román nemzetállam élén

A magát egységes, oszthatatlan nemzetállamként meghatározó, több mint 85 százalékban ortodox Románia egy szász nemzetiségű, lutheránus államfőt választott vasárnap az ország élére Klaus Iohannis, Nagyszeben polgármestere, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, az ellenzéki Keresztény-liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje személyében.

Az 55 éves politikus honlapján közzétett rövid életrajzában egy szerény körülmények között élő erdélyi szász család sarjaként mutatkozik be. Bár szülei - sok tízezer nemzettársukkal együtt - 1990-ben kitelepedtek Németországba, Klaus Iohannis azt állítja magáról, hogy sosem akart elköltözni szülőföldjéről. A Digi 24 hírtelevízió róla készült portréfilmjében megjegyzi: ebben nagy szerepe volt annak is, hogy felesége, Carmen, román nemzetiségű.

Iohannis a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikatanári oklevelet 1983-ban, néhány évig vidéken, majd szülővárosában, Nagyszebenben, volt iskolájában, a Samuel von Brukenthal német tannyelvű főgimnáziumban tanított. Az 1989-es fordulat után belépett a német kisebbség érdekvédelmi szervezetébe, a Romániai Németek Demokrata Fórumába (FDGR).

A fórum egyik vezetőjének visszaemlékezése szerint a '90-es évek végén a város akkori vezetése egy német tanfelügyelőre kért javaslatot az érdekképviselettől: így lett Iohannis tanfelügyelő, majd főtanfelügyelő. Amikor a 2000-es esztendőben felmerült, hogy a német fórum is állíthatna polgármesterjelöltet a szászok által alapított Nagyszebenben, rá esett a választás, mert ő volt az egyedüli, aki közigazgatási tapasztalattal rendelkezett. Az viszont a német fórum számára is hatalmas meglepetés volt, hogy a 95 százalékban román többségű város lakossága bizalmat szavazott a német közösség jelöltjének.

Megválasztásában vélhetően a hitelüket vesztett román pártokkal szembeni dac is közrejátszott. De Iohannis vezetése alatt Nagyszeben látványos fejlődésnek indult, a városházán egymásnak adták a kilincset a külföldi befektetők, Nagyszeben 2007-ben Európa kulturális fővárosa lett. Azóta háromszor újrázott 70 százalék fölötti szavazataránnyal.

Az erdélyi város polgármesterét a PNL korábbi elnöke, Crin Antonescu vitte be a bukaresti nagypolitikába. 2009 őszén az ő kezdeményezésére javasolták Iohannist miniszterelnöknek a Traian Basescu államfő ellen összefogó szociáldemokraták és liberálisok. A nagyszebeni polgármester ugyancsak Antonescu hívására mondott le 2013 februárjában a FDGR elnökségéről, és lépett be a liberális pártba, ahol egyből elnökhelyettesi tisztséget kapott.



Idén Antonescu hátat fordított a Victor Ponta kormányfő vezette szociáldemokratáknak, és immár a baloldal ellen fogott össze a jobbközép Demokrata Liberális Párttal (PDL), majd lemondott a PNL elnökségéről. A párt legnépszerűbb politikusaként júniusban Klaus Iohannist választották a PNL elnökévé, a közvélemény-kutatások ugyanis neki jósolták a legnagyobb esélyt arra, hogy legyőzze Pontát az elnökválasztáson. Ilyen körülmények között nem okozott meglepetést, hogy Iohannis lett a PNL és PDL által létrehozott választási szövetség, az ACL államfőjelöltje.

Politikai ellenfelei Iohannis német nemzetiségét lejáratására, a román állam iránti lojalitása megkérdőjelezésére próbálták felhasználni. A témát Victor Ponta kormányfő kampánya visszatérő elemévé tette: rendszeresen utalt arra, hogy - az ACL jelöltjével ellentétben - ő román és ortodox vallású.

Az elemzők egyetértenek abban, hogy Klaus Iohannis politikai karrierjében - a helyi közigazgatásban elért eredményei mellett - német mivolta is szerepet játszott: a szűkszavú, megfontoltan beszélő, roppant komoly ember a "német mítosz" megtestesítője a románság számára.

A többnyire evangélikus szászok ősei a mai Luxemburg és Belgium területéről több mint 800 éve érkeztek Erdélybe, a katolikus svábokat a 18. században Mária-Terézia telepítette a Bánságba. A második világháború idején Ion Antonescu marsall megállapodott Hitlerrel abban, hogy a romániai németeket a Wehrmacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek haza. Az otthon maradottak közül sokakat a kollektív bűnösség elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre űztek. Így már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek száma.

Később a Nicolae Ceausescu vezette kommunista Románia egyszerűen eladta a romániai szászokat és svábokat a Német Szövetségi Köztársaságnak, amely - a német közszolgálati rádió szerint - több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között kitelepedésük jóváhagyásáért. 1990-re negyedmillió német maradt Romániában: túlnyomó többségük a rendszerváltás után kivándorolt.

A két világháború között még 800 ezer német élt Romániában. Mára 36 ezren maradtak.

A románok ma már egyetértenek abban, hogy kár volt elüldözni a németeket az országból. A magyar kisebbséggel szemben sokszor gyanakvó románok gyakran utalnak rá hogy a történelem során többször voltak a szászokkal egy táborban, és 1918-ban a szászok is támogatták Erdély Romániához csatolását. A románok azt a felvirágzást is elismeréssel emlegetik, amelyet az elődeik által meghívott Hohenzollern-dinasztia uralkodása idején ért meg Románia 1866 és 1947 között.

Így valójában nem is olyan rendkívüli, hogy 2018-ban, Nagy-Románia létrejöttének centenáriumán egy szász nemzetiségű elnök áll majd az ország élén.